Tisztelt Érdeklődő!
A családjogi törvény a gyermektartással kapcsolatban a következőket mondja ki: "A szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj)." Két lényeges elem szorul ebből kiemelésre: a szülő csak kiskorú gyermekének eltartására kötelezhető, továbbá a gyermeknek szükségképpen az egyik szülővel kell élnie, míg a másikkal külön élnie. A gyermek a polgári jog szabályai alapján 18 éves korára válik nagykorúvá, így akkorra a szülő kérheti a tartásdíj megszüntetését - tekintve, hogy egy nagykorú személy a jog szerint már képes önmagát ellátni. E szabályon a bírói gyakorlat annyiban lazított, hogy általában megítélik még a gyermek számára a gyermektartásdíjat a középiskola elvégzéséig, de tovább nem. Természetesen megállapodás bármikor köthető, akár egyenesági rokonok között is, akár további összegek fizetéséről is, azonban az már nem gyermektartásdíjjal lesz egyenértékű, pusztán a leszármazott támogatásával. Hogy ebbe a szülő belemegy-e, az csak jóindulatára van bízva, jogilag erre már nem kötelezhető.
Tisztelettel:
PROKATOR-NET csapata